Jagos István Róbert: Táltos ének

Kárpátoknak dús medrében
Száll alá a táltos ének...
Repül végig alvégeken,
Folyókon és magas bércen.

Tiszán evez könnyű árral,
Lágyan elring holt mederig,
Ott felpattan Szél hátára,
Tovalibben városomig.

Paraszt Párizs ujjongva vár,
Dalra fakad mezők népe,
Búzatáblák, vadvirágok
Hajladoznak büszkeséggel.

Promenádon megpihenve
Elhalkul az ősi szóra...
Hegedűszó hallatára
Újra felzeng majd a nóta.

Futva jönnek magyar ifjak
Kéz a kézben táncolnának...
Fiak, lányok, és unokák
Egytől egyig csárdást járnak.

Felkelő nap küldi ágyba
Nem fáradó boldogságot,
Harmatosan felcsillanó
Valósághű táltos álmot.

Vásárhelyi táltos ének
Tovalibben Őszi tájon...
Vár reá még számos élet
Innen és túl a határon.