Sas Ede: Számkivetés

Szürkén gubbasztok íróasztalomnál,
– Ó unott, gyűlölt, dicstelen robot!
És messze, messze, izmos férfi-kézben
Kard cseng, szemükben férfi-tűz lobog.

Egy íróasztal és egy ív papíros, –
Ez hát számomra az egész világ?
Óh véres mezők dörgő végtelenje!
Óh nagy tettekre hívó trombiták!

A hivatás, mit én betöltök itthon?
Sáros, lelketlen igavonszolás.
Köznap munkája, mit szakmányba végez,
Sőt jobban végez milliónyi más…

Te szent Halál! ki fényes, büszke rendbe
Állítod délceg, boldog sereged:
Kegyetlenül te engem félredobtál,
Kényes Nagyúr! én nem kellek neked…

És összetörve és megszégyenülve
Viselem kínos, tövis-koronám:
Hogy nincs az életnek, s nincs a halálnak
Semmi, de semmi szüksége rám…