Bodó István: Paraszt zsoltár

Elfordult tőlem az ember
Nagy bajomban, bánatomban.
Hová menjek őszi szélben?
Hová térjek hófúvásban?

Ki ád nekem meleg tanyát?
Árvaságom ki enyhíti?
Bajom, könnyem, gyötrődésem,
ki segíti tovább vinni?

Nem hallják meg panaszomat:
Paraszt vagyok, magyar Ábel.
Tüzet gyújtok ugar-pusztán,
vajjon a füst merre száll el?

Ég felé száll, ég felé tör;
felhők fölé, mint az álom!
Uramisten, most már tudom,
téli éjben hol tanyázom.

Vérző szívem, vérző lelkem,
tudom, hová teríthetem.
Legyen áldott a Te neved,
Mindenható Uramisten!

1935