Prohászka Ottokár: A bűnbocsánat szentsége II.
Az egyház bűnbocsátó hatalma föltétlenül szükséges
Úgy adta-e Isten az egyháznak a kulcsokat, hogy más kulcsokat az ember nem talál az Isten országába? Szükséges-e okvetlenül alávetni magunkat, vagy pedig csak úgy adta-e Krisztus a hatalmat, hogy aki akar, használja fel ez oldó hatalmat, aki pedig nem akar, az lépjen a népek bűnbocsánatot kereső ösvényére? Mert hisz akik nem keresztények, azoknak is csak tán megbocsátja Isten az ő bűneiket? vagy nem? Ki állíthatná ez ugyanakkor, midőn az Isten irgalmáról beszél?
Távol legyen! Ez irgalomra még csak gyorsan tűnő árnyékot sem vetünk! Az Isten bizonyára adott módot, hogy a nem-keresztények is bűnbocsánatot nyerhetnek a az egyház mégis fönntartja az ő követelését, hogy az Isten mondá: neked adom a mennyország kulcsait; nincs más kulcs; függetlenül tőlem, kulcsaim nélkül senki sem mehet be. Enyém a bocsánat, és oldok, és bocsátok, senki más! /részlet/