Dezső Eszter Éva: Hangulat

Fel- felszállni fényes égen,
S húzni híg szellőből mélyen,
Fel-feltűnni, úgy röpülni,
Tölgy sudáron meg- megülni, —
Ez aztán az életi

Hét határt, hej, teleszórni
A lom lombbal, — bandukolni,
Árkon, réten, rőt vidékén,
Puha nyáron, szűrös télen, —
Ez aztán az életi

Karmos gondot láncraverni,
Jókedv-nyájakat terelni,
Sem megállni, másra várni,
Víg, töretlen lábbal járni, —
Ez aztán az életi

De így állni, ahogy állok.
De így várni, ahogy várok,
De így ülni, elmerülni,
Hej, ezt meg kell keserülni, —
Ez aztán az élet?