Prohászka Ottokár: «Minden lehetséges a hívőnek»
«És tanítványaihoz jövén, nagy sereget láta körülök és az írástudókat velük vetekedve. És az egész nép, amint meglátta Jézust, elálmékodék és megfélemlének és eléje futván, köszönték őt.» (Márk 9, 13)
a) Fönt a hegyen Jézus a lélek erejében színben elváltozik, édességgel, földfelejtéssel tölti el három tanítványát, azalatt lent a gyönge hit disputál. S kérdi Jézus: «Miről vetekedtek egymás közt? És felelvén egy a seregből, mondá: Mester, hozzád hoztam fiamat, kiben néma lélek vagyon… és mondottam tanítványaidnak, hogy űzzék ki azt, de nem tehették». Pedig úgy-e, a te erődnek kellene tanítványaidban lennie; az nincs s ahelyett van vetekedés. Nem sokat vetekedni, de Krisztus szellemével a világba állni; emlékét egyéniségünkkel s nem szavainkkal fölidézni. Mily vonzó az a Krisztus! s nép otthagyja a disputát; mély tisztelettel néz rá s eléje fut s köszönti. Íme Jézus nyomaiban a lélek ereje!
b) A beteg fiú atyja kéri: «ha valamit lehetne, segíts minket, könyörülvén rajtunk. Jézus pedig mondá neki: ha hihetsz, minden lehetséges a hívőnek». Akár kísér csoda, akár a türelem útjaira utasít az Úr, a hit őserő. Általa emelkedem ki a világ mechanizmusából; tudom, hogy Isten van bennem, s hogy az erkölcsi rendben nem hagy kísérteni erőimen felül. Bizalommal s bátorsággal telek el s az élet küzdelmeiben a türelem kötelékeit el nem szakítom. Ez az erő majd kisugárzik majd környezetemre is s elváltoztatom vele az «én világomat». Ne utaljatok egyre csak a körülményekre s a környezetre s azoknak nehézségeire, hanem érvényesítsétek erősen a lelket, a «ti világotokat», higgyetek s bízzatok; van abban fény s meleg; erő árad majd ki belőletek.
c) A társadalomban is «minden lehetséges a hívőnek». Higgyétek erősen, hogy a rossz nem győzhet, s hogy az Isten országa tért foglal nemcsak bent, hanem kint is. Igaz, hogy sok harcba kerül s az érdekütközés keserűséggel jár. Minden korban más-más egyensúlyt kell a gazdasági viszonyokba teremteni, de tartsuk szem előtt a célt, mely szerint az egész világ arra való, hogy több jó ember, a több-ember alakuljon ki. Ne nézzetek sötéten a világba, az osztályharcra. Látjátok, hogy mindezzel többre megyünk, a munkásosztály állapota, életmódja emelkedik; méltányosabb közérzés száll meg, élénkebb a szeretet, könyörület, irgalom. A bizalmatlanságnak s kétségbeesésnek nincs helye az Isten országáról szóló evangéliumban. Dolgozzunk a jobb világon, a jobb emberen, a több-emberen. Ne haragudjunk a népre. «Minden lehetséges a hívőnek.»
d) Hogyan szolgáljuk e nagy célt? A kérdésben megvan a felelet: szolgálattal. Nem általános frázisokkal a népről és hazáról; nem szentimentális humanizmussal, hanem hittel, mely mögött a hódoló, odaadó, szolgáló szeretet áll. Állítsunk be etikát az üzletbe, a gazdaságba, hogy ne legyünk önzők, igazságtalanok, zsarolók; könnyítsük az ember munkáját, neveljük a tisztességet, hűséget, megbízhatóságot. Ezeket nem lehet megfizetni s ezeket keressük mi is, hiszen minden állásnál az erkölcsi tulajdonság után kérdezősködünk elsősorban: derék, jó, megbízható ember-e? Tehát minél több erkölcsöt a világba, vagyis minél több jó, korrekt, erős, tisztességes akaratot.
