Hontvári Szabó Lajos: Jégcsapok

Háztetőkön dermedő jégcsapok…
Fuvolázgat rajtuk fönn a szél;
E nótára, óh, hány szív fölzokog!...
Reszketőn, mint hervatag levél…
Jégcsapok, - óh, mért nem is enyhültök
A didergők langyos tengerévé;
Szent csodával – mért nem is hevültök
Sírók meleg, puha kenyerévé!?...
Jövel Uram! – Tégy ma is csodákat!...
Apadjon itt a vér, a könny, a kín:
Olvadjanak ott benn, a szívekben
A jégcsapok, - míg fagynak odakinn…

1939