Andersen György: Ki tudja?

Ki tudja, ki néz reám a szemedből,
Tán Isten maga, aki végtelen,
Vagy valamelyik rég-elfeledt ősöm,
Egy másik létből való ismerősöm,
Ki titkon elkíséri életem…

Más csillagzatból szálltál tán le hozzám,
Százezer évig tartott nagy utad.
Ha nézel: távol csillag titka csókol
S visz el magával messze a valótól,
Hol új világok várják sorukat…

Ki tudja, kinek rendelése mindez,
Ki tudja, ki vagy te, ki rám tekintesz,
Tán Isten szívéből parányi rész.

Én nem tudom: ki lakik a szemedben,
Csak azt tudom, hogy mindig is szerettem
És szeretem, ha a szemembe néz.

1933