Dóczi Székely Gábor: Érintőlegesen XI.

A szépnek, jónak és igaznak jön ideje. Hiába van irtózatos hazudság mindenütt! Hasztalan dúl köztünk a gonosz! Célt vesztve furakszik mindenbe a rút, az ocsmány és a giccs! Ezt az ünnepet soha nem adhatjuk fel, nem cserélhetjük másra. Egy kettőezerhuszonkettő évvel ezelőtt született Istenfia, Emberfia születésnapja.

Egyre fogynak, akik tiszta szívvel készülnek december 25-e első perceire, amikor a fénybe öltöztetett falak közt a csöndbe hasít a csengettyű és fölzúg a sípokon a mennyből az angyal. Mert a vásár tölti ki a várakozást és asztali öröm a beteljesülést. Kézművesvásár, luxusvásár, diszkontvásár. Aztán eszem-iszom. Kiszorítják az ünnepet, melyre nem marad hit és energia, rámozdulás, átélés, megértés. Eltömődünk félrecsúszott készülettel a krónoszban, s amikor eljön az óra, a kairosz, nem marad hely befogadni azt a pillanatot, várt időt, amiért mindennek történnie kellett volna.

Pótvallást élnek a vallástalanok, ilyen-olyan istenekért rajonganak az istentagadók. Papíron talán még sokan, a valóságban maroknyian azok, akik az ünnepet ünnepként és nem az ünnep karikatúrájaként élik. XVII. századi kijelentés Jacob Böhmétől: …az igaz hit Krisztus óta soha betegesebb és gyengébb még nem volt, mint éppen manapság.

Tehát hosszú ideje tart ez az állapot, vagy mindig is így volt és nincsen semmi új? Megállapítjuk a tényeket évről évre és ezek a tények egyre erősebbek lesznek. De akkor is makacsan hirdetjük, hogy a szépnek, jónak és igaznak jön ideje. Talán meghallja még valaki, egy elveszett bárány, hogy megkerülne.

A mai kor embere képtelen ujjongani. Extázisba esik, de az ujjongáshoz égre vonzódó, fölfelé vizslató lélek kell, ami ma hiánycikk. Bach a zene ujjongója. Ahogy a Karácsonyi oratóriumban is. Ujjongó mennyre - szegeződés nélkül a születés ünnepe csupán sybaríta-nap, üres, egyik nap, mint a másik.

Az ajándék fontos. Ajándékozzunk, ne termékeket cseréljünk. A názáreti ács fia másra el nem cserélhető ajándék. Az igazi ajándék nem csereszabatos, még ha oly egyszerű is, még ha pénzben mérhető értéke csekély is. Volt egy asszony, aki népes családja tagjainak, barátainak, ismerőseinek, szomszédjainak is évről évre ugyanazt a szerény ajándékot adta, mely azonban egyedi volt, más olyat nem adhatott vissza. Az Új ember falinaptárának fölhasználásával maga készített mindenkinek naptárt, evangéliumi idézetekkel, szép képekkel. Gyűjtött, kivágott, ragasztott és egy mindenkinek hasznos kis tárggyal, eszközzel készült évről évre. Ez az ajándék nem volt csereszabatos, senki más nem rukkolhatott volna elő hasonlóval. Igazi ajándék volt, személyes, egyedi, eszmei értékkel bíró.

A kortárs karácsonyi versek földhözragadtak, utánérzésről szólnak, a vásári jelleget tükrözik játékosnak tűnő módon, de valami hiányzik belőlük, hiába sorakoznak az elektronikus felületeken a legszebbnek címkézettek: nem találom bennük azt a különös többletet, a szentségest, a szív fölemelését.

Eljön a szép, a jó, az igaz, ha az Ő eljövetelét várjuk és egyengetjük. József Attila szívmelengető sorai, a Betlehemi királyok – kissé sután, naivan és meseszerűen - még visszhangozták az ünnep tisztaságát, égbe ágyazottságát. Nem szégyen visszakanyarodni hozzá, hiszen ő a forrásvidéken élt és a forrásból merítkezett, táplálkozott. És időszerű Márai Mennyből az angyalja, megváltoztatva a megváltoztatandót: a Kelet-európai-síkság a béke csodájára vár, jönne már és hozná a hírt az Angyal!

Készüljünk. Teljesedjék be hát az idő, gyúljanak fények, ragyogjon bennünk is Mária öröme.

Karácsonyi plágium

Mennyből az angyal, jöjj sietve,
arcunkról a gondot ma vedd le.
Gyújts gyertyákat minden szívben,
lángjára szél ne fújjon, ellibben.
Pici fények őrtűzzé váljanak,
árvaként senki ne keltsen szánalmat.

Három király - koldus -, mi vagyunk:
azért is, azért is vigadjunk.
Bánatunkat hozzuk vasfazékkal,
ajkunkon csendül maradék dal.
Meleg ország télben nincsen,
didergünk a lapról szerelt priccsen.

Örömtől tágas üres markunk
hitre vágyik teli agyunk.
Három király - koldus -, mi vagyunk:
szeretetéhes vagabund.
Itt van sorsunk, mély ajándék,
sekély is, de nézd, a szándék!

Kisült e már az a kalács,
Jézuskának épül lakás?
Életet hoz, bő-szerényet,
hogy szeressenek a földi lények.
Mennyből az angyal, jött sietve…
bennünk is ragyogjon Mária kedve.

Hiszen a szépnek, jónak és igaznak jön ideje…