Wass Albert gróf: Először egy verskötethez

Tudom: a költőt megveted.
Elűzöd és kigúnyolod.
Én, szent, szomorú, bűnös Sodomán.
S én mégis egy vagyok Veled:
A szemtanú. A lelkiismeret.

Mámorodban vagyok a csömör,
s álmod mélyén a riadt ébredés.
Ami sok benned: én vagyok.
És én vagyok, ami kevés.
Űzhetsz dühödben száz határon át,

utánam futnak nemzedékeid,
s ha többé már nem is leszek:
múló időknek vérfoltos nyomán,
én drága, bűnös, egyetlen Sodomám,
rólam mintázzák meg a képedet!