Kannás Alajos: Egyedül

Oly egyedül emlegetjük az éjt
mint kit halottnak hisz még a barát is
úttalanul vergődünk vaktában előre
síkos kapaszkodók és örvények felé
vérünkkel mutatjuk a megváltás útját
a halál sója az egyetlen íz szánkban
egyedül vívódunk az éjjel
mint ki elhullt a menekülőkből
s már a győzők rohanását is felszívta a távol
háztól házig csillagtól csillagig
vonszoljuk álmainkat
kúszunk az Isten felé
s felettünk fodrozódó felhő-szemfedők
susognak a szabadulásról