Weöres Sándor: Hajnali harangszó

Lassú, lassú, álmatlan éj ez.
Már a hajnali harang dalol, dalol.
Még sötét van, de halaványul az ég
és szívó-kút csikorog valahol.

Kemény torony lóbál kemény hangokat,
fehér udvarokat sző át a dala,
mint pók az ágakat s én ringok a hálón,
mint a bölcsőben ringtam valaha.

Oly hajnal ez, mint mikor megszülettem,
vagy mint a másik, ami eltemet.
Mennyi-mennyi nappal és éjjel csíkozza
kétféle színűre az életemet.

Harangszó béleli a koponyámat,
éj és nap köve közt így őrlődöm én.
Farkával megcsap, körülnyal a reggel,
akár borját a tarka tehén.