Rónay György: Egy budai kolostorban
E hűvös klastromkertben itt a fák fölött
oly kék az ég,
a mozdulatlan lombon át szelíden oly
halk fény szitál,
s a falra hulló árnyak oly testetlenül
suhannak el,
hogy mindez szinte égi már, oly tiszta és
oly súlytalan.
Ó, boldog béke tengermélye! Csöndesül
a fájdalom.
A holtak édes szíve lágyan itt dobog
szívem fölött.
A tornyon egy rigó dalolja fönn az Úr
dicséretét.
Lélek, te is dalolj vele; köszönd meg ezt
a szenvedést.
1946. július