Ősz Iván: Sudarazás

Isten fogja a Nap kezét,
A Nap fogja a Föld kezét,
A Föld az emberek kezét
S mint a régen a sok diák.
Sudarast játszik a Világ.
Isten fogja a Nap kezét,
A Nap fogja a Föld kezét,
A Föld az emberek kezét
S mind fogják így Isten kezét.

Óh, be szép!

Míg kéz a kézbe így tapad,
Vígság hajtja a sudarat.
Mosolyog minden emberarc.
Senkit sem bánt a lecke: harc.
Mindenütt verőfény lobog.
Az emberek mind boldogok.

De ha lanyhul az akarat,
A sudár szerteszét szakad.
Mindenki porban hempereg.
Egymást tépik a vad kezek.
Itt láb törik, ott két könyök
És könny csorog és vér fröcsög.
Zuhog a romlás és a baj.
Jajszóvá torzul a kacaj
És minden ember zúg, zokog
S mind csonkák, bénák, rongyosok.

Míg a romlást elképzelem,
Hozzád könyörgök, Istenem:
Fogd erősen a Nap kezét
S fogja a Nap a Föld kezét,
A Föld az emberek kezét,
Hogy mint réten a sok diák,
Játszhassák vígan a Világ
S ne engedd többé soha már,
Hogy szétszakadjon a sudár.

Hisz oly szép, Istenem, be szép:
Isten fogja a Nap kezét,
A Nap fogja a Föld kezét,
A Föld az emberek kezét
S mind fogják így Isten kezét.

Be szép!