Szabó Lőrinc: Apa és fiú

Szél, harapd, mard és űzd,
párducként, sárga tűz,
éjszaka, összetörd,
nyílj meg, szirt, víz és föld,
a lába előtt,
kőbaltás gyűlölet,
emeld a fegyvered,
én akarom, magam:
azért, mert a fiam,
büntetem őt.

Ne csak te, gyűlölet, –
te csald meg, szeretet,
hűség és becsület,
induljon veletek
Szent Júdás;
nézzétek, tántorog,
most kell a hurkotok:
ki lebír titeket,
isten csak az lehet,
senki más.

Ég és föld, légy tanú,
szent ez a háború,
szent ez a szomorú
próba, az iszonyú
áldozat öröme is:
az apa hirdeti;
vesszenek fiai,
mert csak az igazi,
csak az a vére, ki
győzni tud ellene is.

Szél harapd, mard és űzd,
párducként, sárga tűz,
éj, törj rá, nyílj meg, föld,
Szent Júdás, csókold, öld, –
a fiam ő:
prédátok szabadon,
mégis jön, jön, tudom,
én vagyok ő:
átkait hallom már,
beszakad ajtóm már:
– Itt vagy, így büszke rád
s maga tesz az apád
fejedre koronát,
drága Jövő!

1934