Tamás István: A kokárda



Ez a nap is jól kezdődik, derűsen és napfényesen, de mégis nagykabátosan. Az utcák tiszták, már-már rendezettek. Időnként egy-egy nagy értékű autó lehúzott ablakain át, rágógumit nyuvasztó újgazdag pofák, nagy arccal ásítanak bele a friss reggeli levegőbe. A kutyát sem érdekli, hogy honnan, miből, vagy talán Isten adománya-e a több milliós járgány. Az emberek ébredeznek az ablakok mögött a függönyök megmozdulnak, itt-ott kinyílnak. Van, aki egyedül érkezik, vagy kisebb csoportokba vonul, mint hajdanán Bem apó a serege toborzóján. A szép virágokból kötött koszorúk mellett, hurkapálcikás zászlócskákat lenget, lobogtat a szél.
A kevély kidomborodott melleken, nemzetiszínű szalagok, kokárdák. Egynéhányukat látva, pironkodom és szégyellem, hogy magyarember vagyok. Talán így hivalkodva, színpompázva adják tudtomra a demokráciát, és érzékeltetik velem a megtestesült szabadságot.
Az út „baloldalán” kisebb tömörülés, amolyan igazi, de mégis valós, levitézlett gyászmenet. Deres, borgőzös fejű emberek „urak,” sutyorogva éltetik a múltat, s eközben habzó pofával habzsolják a jelent, és jó előre feleszik előlünk a jövőt Egyikőjük arca máig álmomban is lidércként kísért. Még most is „félek” tőle, pedig már öreg, remegő, töpörödött semmi ember lett belőle az idő múlásával.
Most talán neki van a legnagyobb kokárdája. Büszke feje, mint egy szemellenzős harci méné. Szeme most is úgy villog, olyan tüzesen, eszelősen, de mégis önelégülten, akár azon a rég elmúlt márciusi napon, amikor gyermekkoromban, mellényemmel együtt tépte le hitemet; a nemzetiszínszalagot, a vélt szabadság szimbólumát. Szinte máig érzem az akkor még erős markolását. Körmei, mint sas karmok mélyen belemartak bőrömbe. Megütni már nem volt ideje, mert elszaladtam előle. Csak a jóistent szidta tehetetlenségében. Ez az ember mégis önelégült volt, és az a mai napig.
Azóta eltelt pár évtized; Istent és a csillagos eget változatlanul szidja, ugyanúgy, mint régen.
Családja rettegve, de mégis nagy tiszteletben tartja, és a lelkük mélyén valahogy, ők is a pokolra kívánják.

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf