Bágyoni Szabó István: Egy XXI. századi költőtáborhoz

                                               Árkossy István Ady-vers illusztrációjára

Álmatlan idők
a versrefogható szegénylegények hada fölött.
Koponyájukban ármánykodó szél,
zsebükben vámoló napfény.
Nincs gyermeki halihó,
szerelem-maradék legalább.
Pirulni kényszerül, ki hazára gondol.
Csak a keserves puszta.
És az abba kiáltott szó.
A feldarabolt.
A Trianon-szelet.
Mondat-aprólék...
Az ének zászlórúdjai csupaszodó karók.
Feladott vár az anyanyelv?
..............................................

Hallga: némul a csöndezred!
Nyomában (csak úgy) fölselyemlik
egy-egy zsoltáros alapítólevél,
egy-egy Mária-siralom,
utánuk a  testamentumnyi csapat
nótaságos dühe.
Egyetlen  álomországunk.
A távolodó
álmatlan időben.