Sajó Sándor: Tárogató
Magamnak zengek s jó magyaroknak,
Kik meghitt órán magukba rogynak
S szívükben századok fájdalma gyúl,
Magyar bút zengek bús magyarul.
Kuruc kedvemnek mámoros teljén
Keservet inni könyökölj mellém:
Ne bánd, ha szíved megszomorul,
E bútól a kéz is ökölbe szorul.
Idegen fajzat itta vérünk,
Ezernyi sebtől – csoda, hogy élünk,
Hej, eb a lelkét! – el ne feledd:
Ki ellened volt, nincsen veled!
Dacos bú szíved hadd szomorítsa,
Csak két kezed is ökölbe szorítsa!
Igyad a búmat, s itasd tovább:
Érezze a fiad, az unokád!
Kuruc kedvből hajt, bánatból sarjad
Virágzóbb sorsa szegény magyarnak;
Tárogatóhang sírva nyögő,
De zendülése – magyar jövő!