Sajó Sándor: Mikor az erdő halk szellője lebben

Mikor ez erdő halk szellője lebben
S a lombok árnyát megremegni látod;
Valahol kint, tán messze végtelenben
Isten haragja rendít száz világot;
Mikor az erdő halk szellője lebben
És titkos hangra neszezi a gallyat:
Valahol messze, messze végtelenben
Tán vert világok vad keserve jajgat:
Valahol messze viharorgonákon
Az Isten lelke zúg át száz határon,
De szent hatalmát sejtelembe rejtőn
Lágy fuvalom lesz, mire ideér
S itt már szelíden fuvolázva jár;
Mikor a lélek átsuhan az erdőn;
Meglebben egy-egy alvó falevél
S fészkén megpittyen egy-egy kis madár…