Madách Imre - Keresztury Dezső: Csák végnapjai
CSÁK Megállj!
Azért küzdjünk tán, hogy Károly helyett
Svábot, csehet emeljünk trónusunkra?
Vagy hozzunk trón ellen köztársaságot?
De ki bírja meg ezt körületek?
Nem Róma e hon, melynek harci lelke
A lemondásban nyert polgárerényt.
Itt minden szív rangot, hasznot eseng,
S ha nincs felettök egy erős ököl,
Egymást rabolják, egymást üldözik.
Szentek hona csak a köztársaság,
S melyben élünk, jaj: e hon latroké.
JÁNOS
Az ősi vér, Csák, nem csak várainkban
Él: ott újul, munkál a pásztorok,
Magvetők, mesteremberek szegény
Hajlékában is. S ott ki védi meg?
CSÁK
Mit nékem már nép! Mit nekem haza! –
Megérdemelte sorsát: azt az esküt,
Melyet Szer terén ősei kimondtak,
Megszegte. – S mégis, mégis siratom,
Mert édes, szent. – És még fájóbb, mivel
Sírját most önmagának ásta meg.
Mert puszta hont egy Béla újraéleszt,
De elkorcsosult népet senki sem.
JÁNOS
Mit tegyen a nép, hogyha nincs kire
Tekintsen? Haza, szabadság: kié
Legyen e szent örökség?
CSÁK Ki híven
Megvédi. – Alku? Zách sorsa kinyitja
Szemünk: ki alkuszik, elvesztheti
Magát is.
MIKLÓS Földed, bortokod miénk még:
Megállunk rajt! Te mondtad ott a véres
Csatatéren: várad az ősi virtus
Végső bástyája.
CSÁK – Vagy, ha megcsalódom,
Felállok mégegyszer: lesújtok mindent,
S karomba zárva Árpádnak leányát
Vele dőlök a roppant sírgödörbe,
Hol velünk majd a régi nemzet alszik.
(1843-1969)
Csák Máté az idegen király, Károly Róbert egyik legelszántabb ellenfele volt, de nem az Árpád-ház iránti nemzeti érzéstől, hanem oligarcha nagyratöréstől vezetve. Madách saját nemzeti érzületével ruházta fel a renitens főurat, de a szájába adott keserű szavak jól tükrözik azoknak a hajdani magyaroknak a lelki világát, akik átélték az első nagy dinasztiaváltást.
Árpádnak leánya = Erzsébet, az utolsó Árpád-házi király: III. Endre leánya. A trónra nem tartott igényt, önként választotta az apáca életformát egy nyugati kolostorban, Szent Erzsébet, és Boldog Margit voltak a példaképei.