Marsall László: Magyarnak lenni

           Xéniák, minden magyarul beszélőnek

Magyarnak lenni: késlekedni
késni: lapulni, bicska-fenni,
fenni: fogat gigát harapni,
harapni: bújni, megmaradni.

Magyarnak lenni: ó-feszengés,
üres jog-házban szó-kerengés,
kényszerből kalap-emelintés
kopaszodás és korpahintés.

Magyarnak lenni: dörgölőzni,
eszem-vacsorát sütni-főzni,
utált rokonnál elidőzni,
kocsmázgatni meg temetőzni.

Magyarnak lenni: csapótőrben
koponya – velő-csupra – törten,
ficogó csuka lápgödörben,
tátogat rózsaszín vödörben.

Magyarnak lenni: hűlő kartács,
szanaszét való gyalu-forgács,
tátorján szélben firgés-forgás,
élő halott és ifjú kortárs.

Magyarnak lenni: sutyorgások,
súgások: agydúc-aláásók,
ásó: halott-kiforgatások,
kiforgatás: káromkodások.

Magyarnak lenni: sulykos vermek
padján tilolók összevernek,
kecses szavakkal megtekernek,
álmodban beszélsz, megfigyelnek.

Magyarnak lenni: virágének,
ének: a sűllynek a fenének,
fene: duhadó kelevények,
előfakadásos kis remények.

Magyarnak lenni:ének-virág,
kóstolni izzó vaskarikát,
fizetni tűz-víz-lég-tarifát,
megvesszőzni a fűzparipát.

Magyarnak lenni: kapni-adni,
adás-vételből kimaradni,
ha csak adni: víznek rohanni,
kapni: zsírosan fölragyogni.

Magyarnak lenni: simogatni,
eltaszítottan hívogatni,
hívogatni: elhalogatni,
hívni: balkézről kitagadni.

Magyarnak lenni: majmolások,
„haudujudu” manap: hatásos,
és rockandrollos bikk-makk pátosz,
szabadító meg álnokságos.

Magyarnak lenni: rezgés, kétség,
időlyukakban egér-félszség,
titubálgatni: kis egészség,
magyarnak lenni is: merészség.

Magyarnak lenni: szád ne nyisd ki!
utcádat, ágyad járja spicli,
neked kell őket megfizetni,
a kis névtelen: „hüccs ki! üsd ki!”

Magyarnak lenni: várton-várni,
túlerő elől dezertálni,
menekültekkel élni-hálni,
enni ölelni ülni állni.

Magyarnak lenni: kúszni hátra!
berontani a zsákutcába,
és ki-kitörni mégis: „hátha!”
vagy kikötünk a másvilágban,
vagy besorolunk egy Más világba.