Agyagfalvi Hegyi István: Haza izenek…

Izenek a romnak, a falnak, a kőnek:
– szülőházamból ami megmaradt –
a kőmívesek, ácsok egyszer csak jőnek!

Izenek a kertnek, a gyomverte-sivárnak:
fenem már a sarlót, jól kifenem,
ahogy eddig várt, most már csak kivárhat!

Izenek a pornak, az apám porának:
porrá vált a szívem már nekem is!
Meghalt a szeretet, meghalt a bocsánat!

Izenek a vérnek, a haragos pirosnak:
nehogy elapadjon, nehogy megsápadjon!
Fekete égboltra száll föl a piros Nap!