Veress Miklós: Az igék születése
„És amaz Ige testté lett, és lakozott mi közöttünk…”
/Szent János írása szerint való Evangélium/
Az Ige testté lett: bizonyság
gyanánt hogy végre kimondhassák
kik nem értették égi mását
Évmilliárdokig várt és készült
amíg Mária csecsemőt szült
s tán akkor már méhében hordta
mikor az ember ősi horda
vagy még előbb hogy az anyagnak
rejtett bimbai kifakadnak
Hiszen a test volt öntudatlan
mely ott rejtőzött az anyagban
majd őssejtekben majd halakban
a szauruszi ősszörnyekben
mikor az Ige holt terekben
már ocsúdott a pillanatra
amiért Isten megalkotta.
Mosolyra könnyre és a vérre
évmillárdtól – harminc évre.
Akkor a testet körbeállták:
pásztorok királyok imádták
meztelen feküdt – így hát látták
fiúnak szülte meg őt Mária
ki szalmát terített alája
Ám csupán a csodában hittek
kik hozzá kincset mirhát vittek
s nem tudták értemét a tettnek
hogy az igék miért születnek
Ismertek ők is sok igéket
csak azt nem mindég hogy mivégett:
hiszen ha város porig égett
sikoly volt a kórusos ének
szakállukba dörmögtek vének –
más volt igéje hódítónak
mint akit keresztfára lógat
s hogy egymást épp ezért nem értik:
Nem milliárd – kétezer évig
Mennyiszer válhat ige testté
mintha nem önmagát keresné:
véressé, gonosszá, üressé
ha mélyéből a jászoloknak
a törpe eszmék vicsorognak
s míg gyilkolják a csecsemőket
már Bethlehemek fölé nőnek
vagy Barrabásnak vagy Latornak –
s holnap igéinkkel gyilkolnak
Fakul a kép – de most már értem:
ki tolong ott az előtérben
ki az ki állva és ki térden
hogy egyre messzebb az a jászol
attól ki bárány vagy csak pásztor
pedig az övék is ez ünnep
ha csillagai majd letűnnek
a sohasem-volt születésnek
s magára marad Mária s József
Nékik is csupán csecsemő az
kiben mindenre ott a válasz
amitől önmagaddá válhatsz:
van ki is áccsá más királlyá
népek hordává avagy nyájjá
akiket lehet majd terelni –
a lehetőség meg ezernyi
hogy megírja egy költő: Biztos
itt született ma Jézus Krisztus
Testvéreim – akik most csendben
e kicsiny magyar Bethlehemben
állunk s mosolygunk önfeledten:
ne feledjük hogy testté lettünk
amíg csillag ragyog fölöttünk
hogy létünknek értelme annyi -
Igének kell majd megmaradni
nem szobornak vagy utcanévnek
nem jelszónak – bizony igének
mert Igétlen halnak ki népek