báró Orczy Lőrinc: A magyar hazának

Föld! kinek határát az Isten őrzötte,
Hogy háború lángja csak nem is érhette,
Békességen a sok veszélyt távul nézte,
Szabadség, áldomás, bőség ékesítse:

Föld! kinek a jó Isten minden változástól,
Megmentett, fegyveres kéznek rontásától
Ki nyertes tábornak nem félsz haragjától,
Sem erőszakosnak rád rohanásától.

Mondd meg édes hazám! Istennek kegyelmét
Ismered-e vajon különös szerelmét,
Látván sok népeknek szörnyű veszedelmét,
Egyéb országoknak sűrűn vett sérelmét?

De miért kérdezlek? ám látod miképpen
Népek a népekre toldulnak szüntelen,
A tábor tábort űz hegyeken völgyeken,
Mint árvíz úgy szakad erő erő ellen.

Lásd meg, ím a mezőn, melyen sok keresztet
Rakott szántóvető, most temet testeket.
Réten kint takartok volt sűrű rendeket,
Most gödörben hánnak felpuffadt dögöket.

Vad vagy, ha mind ezek szemedben nem tűnnek,
A sok jajgatások, melyet eresztenek,
Elrabolt városok, felprédált vidékek
Könyveket, zokogást, szántást nem préselnek.

Vedd észre sorsodat, szemlélvén ügyöket,
Boldog csendességben te mívelsz földeket,
És dalolva kapálsz sok fürtös töveket,
Nyájas mulatsággal szedsz szép gyümölcsöket.

Nem félsz, hogy fegyveres házadból kizárjon,
Kertedben behágván marhástul elhajtson,
Eltakart keresményt boltodból kihozzon,
Prédáló portázó jól meg is botozzon.

Vagy hogy elpusztulván elhagyjad házadat,
Már öregségében idősebb társadat,
Kedves gyermekidet és rokonságidat,
S házról, házra vigyed üres tarisznyádat.

Mely nagy dicséretet kell adnod Istennek
Ki kezétől mentett fene fegyveresnek,
Két száz hold napja múlt, hogy az ellenségnek
Tábora nem érte határit földednek.

Nincs buzgó szíveknek oly ájtatossága,
Nincs szelíd lelkednek oly nagy buzgósága,
Kit nem érdemelne az Isten jósága.
Nagy ezen vett jókért lelkünk adóssága.

Ily jódat esmervén adj hálát az Úrnak,
Szánakodjál sorsán felebarátodnak,
Szíved égben emeld, keresztyén világnak
Mennyből kérj oly jókat, mint vagyon magadnak.

Meg ne szűnjön lelked zengni éneket,
Hálaadó szívből mondj víg dicséretet.
Emelvén felfelé nem véres kezedet,
Engeszteld, mint lehet, a te Istenedet.

Mondd: Uram! ne keverj mérget poharadban,
Népedre ne ontsad azt bosszúságodban,
Ítéletet reánk ne tégy haragodban,
Ez álnok világot ne veszejtsd bosszúdban.

Hogyha csapásiddal mutatod hatalmad,
Bosszúságodban is ne múljon irgalmad,
Eléggé tündöklött már véres pallosod,
Ne terjedjen, kérünk, vas vessződ s csapásod.

Haragodtól ugyan pokol és menny reszket,
De bűnöst, ki megtér, soha el nem veszted,
Ez reménység szívben vigasztalást ejtett,
Mivel kegyelmedet gyakran ismerteted.

Parancsolj tehát már véres pallosodnak,
Hüvelyében térjen, mondd a királyoknak,
Hamar békességet népeknek adjanak,
Hálaadó szívvel elődben álljanak.

Néked pedig hazám! kinek határában
Boldogság és bőség virágzik javában,
Tovább is kívánom Isten hatalmában
Részesülj, örvendezz, maradj áldásában. 

szozattv


szozat a tiszta hang
  2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 Családom bhi 2023október 31 Históriás szabadegyetem 2023 06 02 2023. 02. 25. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK03istenszülőMeghívó két oldalonszekelyfold-november Szaszregen-december2022 pusztaszabolcs-1Meghivo Orosz Ors Szoborsors aink c könyv bemutatójára Gyóni_kötet Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf