Juhász Árpád: Riadó

Hozzád kerestem az utat,
de megmérgeztek a kutak,
ha szomjas voltam s ittam.
Kerestelek, kutattalak
s még ezer véres perc alatt
sincs nékem itt, ki itt van.
Melletted álltam: hasztalan!
Mondatból eltévedt alany
voltam melletted én csak.
S ha elfutott a gyorsvonat,
szél hozta vissza hangodat,
a móka szél még csélcsap.
Néha szaladtunk együtt is,
mert olykor néma eskü visz
két embert ölelésre.
De kést szúrt a szívembe – jaj:
egy fáradtan sikló sóhaj,
hogy jegyét belevésse.

Már leszakadtak a karok
s most mégis vetni akarok,
szántani és aratni!
Hallod (?): éjjel a háztetőn
nem szélkakas, az én velőm
süvölt. S a föld ma annyi
dobbanást zúg morajba itt,
hogy fölkapja a karjaid
száz újabb ölelésre.
Látod (?): a fáknak vére van,
nem sírom rájuk énmagam
omlott inakkal mégse.
Üszkös bús barikádokon
múltammal vagyok már rokon
s jövök zászlósan újra.
Völgyekben zúg érted az ár,
egy szegénylegény, rossz tatár
a riadót fújja.

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf