Jóna Dávid: Az élet szövete III.

Herman Ottó nem csupán a Nemzeti Múzeumban dolgozott, de ott is lakott. Városi legenda, hogy oda járt hozzá Kolozsváron megismert szerelme, a gyönyörű színésznő, Jászai Mari.

Herman Ottó és a debreceni Jóna János dédnagyapám összebarátkoztak, a neves tudós könyvében a Jóna-féle debreceni ötös fogat (két ló elöl, három hátul, a hajtó az egyik első lovon lovagol, nincs bak a kocsin) is szerepel. Névre dedikált illusztrációit bekeretezve őrzöm.

Etológus akartam lenni, amikor olvastam Herman Ottó leírásait, még nem tudtam a családi előzményekről. Akkortájt jártam fotózni, szakosztályi előadásokra a Fővárosi Állatkertbe, amit Anghi Csaba vezetett. Véletlen, hogy nagyapám Jóna István óbudai temetőben lévő sírjához közel fekszik Anghi Csaba (1901–1982) zoológus sírja. Akkor itt elmesélem, hogy sokunknak volt olvasmány élmény Winnetou és Old Shatterhand, utóbbit a kelet-német szerző egy bizonyos Xantus Jánosról mintázta, aki az Állatkert alapítója (1866) és első igazgatója volt. Xantus János jogot végzett, az 1848–49-es forradalom és szabadságharchoz önkéntes nemzetőrként csatlakozott, majd Pestre ment, ahol beállt a honvéd tüzérekhez, tűzmesterként vett részt a pákozdi csatában és huszár főhadnagyként Komárom védelmében is. A megtorlások elől emigrált, 1852-ben áthajózott az Amerikai Egyesült Államokba. Karl May olvasta Xantus János amerikai tudósításait és a magyar utazóról mintázta az indiánok sápadt arcú barátját, erről tanúskodik a közöttük zajlott levelezés is. A győri Xantus János Múzeumban megtalálható a Henry-karabély, amely egy előágytáras ismétlőfegyver és John Xantus nevet vésték egykor a karabély ezüstözött zárborító lemezébe. Henry-karabélyt a déliek „átkozott jenki fegyvernek" hívták, mivel „csak vasárnap töltötték meg és egész héten lőttek vele". További érdekesség, hogy „Old Shatterhand” dédunokája egy ismert magyar színésznő: Xantus Barbara.

Még egy történet Xantusról: I. Ferenc József feleségétől, magától Erzsébet királynétól, a legendás Sissitől szerzett zsiráfot a budapesti állatkertnek. Az első „foltos nyakorján" – miként a XIX. században nevezték a különleges állatot – 1868 májusában érkezett Schönbrunnból Pestre.

A császár és a császárné házassága nem volt harmonikus. Érdekes, hogy Sissi szabályoson kereste azt a hölgyet, aki mentesíteni tudja házassági kötelezettségei alól, így találta meg Schratt Katalin magyar színművésznőt, aki a császár élete végéig szeretője maradt (1883-1916). Sissinek a magyar Andrássy Gyula gróf volt a szeretője. Lányát, Mária Valéria főhercegnőt, az udvarban „magyar gyermeknek” neveztek, vélhetően nem is alaptalanul. Egyetlen fia, Rudolf halála ma is rejtély, a hivatalos verzió szerint a Mayerling vadászkastélyban szeretőjével öngyilkosságot követtek el. Sissi ezútán csak feketében mutatkozott és visszavonultan élt Korfun, onnan indulva álnéven járta Európát Sztáray Irma grófnővel.

Andrássy Gyulát Ferenc József császár 1851 szeptemberében a többi magyar emigránssal együtt halálra ítélte, de csak jelképesen akaszthatták fel. Andrássy már 1849-ben külföldre távozott, gróf Batthyány Kázmér forradalmi külügyminiszter konstantinápolyi nagykövetté nevezte ki. Majd Párizsban élt évekig, kényszerű emigrációban. ,,Le beau pendu"- a szép akasztott, így nevezték őt a párizsi nők. Andrássy Gyula grófnak nem egy gyermeke született házasságon kívül, de a legismertebb eset az az 1859-ben világra jött lány, akit később Jókai Mór fogadott örökbe és nevelt fel lányaként: Jókai Róza, akit később az Operaház faliképeit készítő Feszty Árpád festő, a Feszty körkép alkotója vett feleségül. 1867-ben a császár az egykori ,,árulót", forradalmárt, a birodalom elleni magyar lázadót, Sissi kérésére, hatására a megalakuló Osztrák-Magyar monarchia miniszterelnökévé nevezze ki.

Az ország egyik legforgalmasabb hídja, a budapesti Erzsébet-híd Sissiről kapta a nevét. A régi Erzsébet-hidat egyébként még Sisi életében kezdték el építeni, de a II. világháború végén a visszavonuló német csapatok felrobbantották. A mellette álló, csodaszép, zöld színű Szabadság-hidat eredetileg Ferenc József-hídnak hívták. Így áll ma is egymás mellett egykori férj és feleség – híd formájában.

Még egy Sissiről, hátha nem tudta a kedves olvasó. Az ischler süteményt Sissi Bad Ischl-i kastélyában dolgozó főcukrásza találta ki. Az eredeti változat jóval gazdagabb, mint amit ma a cukrászdák árulnak: az omlós tésztát darált mandulával gazdagították, a két tésztakorongot nemcsak ribizli lekvárral, hanem rumos csokoládékrémmel is megkenték, úgy ragasztották össze. Hamár süti, akkor a világszerte híres eredeti Sacher-tortát (csokoládétorta sárgabaracklekvárral), Franz Sacher 1832-ben 16 évesen kreálta. Pár évvel később a mesterlevelét megszerezte és a magyar arisztokrata Esterházy család szolgálatába állt. A Sacher család aztán gróf Széchenyi István hívására előbb az akkori magyar fővárosba, Pozsonyba ment, ahol a családfő tiszti vendéglőnek számító „Úri Kaszinó” konyháját vezette. A Pozsonyban kikötő dunai gőzösöket is ő látta el élelemmel, mint a mai „cateringesek” korai előfutára. Később a Pesti Vigadó konyhafőnöke lett, és a Dunagőzhajózási Társaság éttermeinek vezetését vette át. Fia, Eduard Sacher 1876-ban az Operaház mellett nyitotta meg előkelő cukrászdáját, ma is működik.

Tessely Zoltán országgyűlési képviselővel, Bicske korábbi polgármesterével korábban baráti viszonyban voltam – többször járt nálunk Mányon -, de „a közéleti felemelkedés ösvénye tele van barátságok elszórt csontjaival” – úgy-úgy, ahogy mondja H.G. Wells. Az ő nagyapja Tessely Károly volt, a kiváló prózaíró Herczeg Ferenc utóda az Új idők szerkesztőségében. Ez a lap megér pár mondatot. Herczeg Ferenc főszerkesztő (1894-1949) állandó főmunkatársa Mikszáth Kálmán és Bródy Sándor voltak. A lap állandó belső munkatársa Bársony István volt, aki vélemény szerint Fekete István mellett a legjobb természetíró. A lapban megjelent Tömörkény István, Radnóti Miklós, Kassák Lajos, Szabó Lőrinc, Harsányi Zsolt, Csathó Kálmán, Zsigray Julianna, Benedek Marcell, Márai Sándor, Fekete István írásai is. Folytatásokban jelentek meg Gárdonyi Géza és Jókai Mór regényei. A Sors érdekessége, hogy lakhelyemen, Mányon többször próbáltam a mellettünk lévő névtelen utca elnevezését Herczeg Ferenc utcára változtatni, de az indítványom elfogadását a Képviselő-testület mindannyiszor leszavazta. Nem tudták, hogy ki az…

A bekötött Új Idő folyóirataimat antikváriumokban vásároltam. Minden bizonnyal hatott rám a lap, akkor 1994-ben megalapítottam az Art’húr folyóiratot. Volt, hogy lapunk 10 ezer példányban került utcára. Két egykori tanárom volt az Alapító Okirat aláírásánál a tanú, az egyik Kövesdi Gábor filmtörténész, a másik Horváth György a Balász Béla Stúdió akkori vezetője, a Toldi mozi „séfje”, a Titanic filmfesztivál kapitánya. Nagyon szerettem, amikor Gyuri Buston Keatonról tartott előadást az egyik filmes képzésemen. Mert szerette, és ez áthatotta azt, amit mondott. Az Art’húr leginkább Zsámbékhoz köthető, a Főiskola jobb tanárai is benne voltak, és persze diákjai, ehhez csatlakozott Péterfy András filmrendező képzés-vezető tanárom, és egyetemi csoporttársaim. Péterfy András Winkler Mártáról szóló Iskolapélda című filmjét a zsámbéki Főiskolán rendszeresen vetítettük. A legkitűnőbb tanár volt az életemben, pedig volt néhány oktató, aki komoly hatással volt rám (Budai Éva a Táncsics gimnáziumban volt magyar tanárom, Kádár Gyula pedagógia Zsámbékon, Lányi András filmkultúra, Király Jenő tömegfilm esztétika, Kapitány házaspár kultúrantropológia). András hívására később taníthattam az ELTE-n, és a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen is. Az Art’húrról az MTV-nek nyilatkozott, kiállt mellettünk, erőt adó volt, ahogy beszélt a Kongresszusi Központban tartott rendezvényünkről. Kevesek egyike, aki támogatta munkánkat.

Nem törekszem teljességre, csak néhány érdekes momentumot - Art’húros kapcsolódást - említek.

Gyurkovics Tibor (1931-2008) Kossuth- és József Attila-díjas író, költő kedves távolságtartással, és a nekünk ajánlott versével támogatta lapunkat. Ami érdekes, hogy egyszer az újjászervezett Új idők lap előadásával érkezett Zsámbékra, máskor Mészöly Dezsővel a Lyukasóra produkciójával, mindkettőnek alapítójaként. Tudtátok róla, hogy 1994-ben a magyar labdarúgó-válogatott pszichológusa is volt?

Orbán Ottó közlési jogot adott, de nem akart rólunk többet tudni, akkor már beteg volt. Hortay Tamás (D’indy) tanítványom adta először a kezembe kötetét, később a Főiskola megszűnése után Tamásnak köszönhetően kerültem a Raiffeisen Bank Belső Ellenőrzési Osztályára, ahol 6 évet húztam le. Tamás egy motorbaleset következtében meghalt (1970-2009). Gyerekkori barátom Romits Gábor, statikus. Gyermekei jégkorongoznak. Vele voltam kinn azon a Winter Classic, Fradi – Újpest hoki meccsen, ahol Hortay Tamás fia, Olivér védett. Ma Gábor fia és Olivér egy ligában játszanak, nem rég egymás ellen léptek pályára. Hortay Tamással sok filmet készítettünk, ő a tv-ben zenélt, zörejezett, a Pierrot mellett zenélt, így az együttes első klipjét mi készítettük Zsámbékon. Majd azt a Mirage – Száll a kakukk fészkére című klipet is, ami bejutott a Mediawave döntőjébe is, majd megnyerte a budapesti film- és videoszemlét. Közösen forgattunk Mericske Zoltánnal, Dömötör László íróval, a Pannonia Big Banddel, és igen sok komolyzenei felvételt készítettünk együtt, az Akadémián, a Bartók Béla emlékházban, s a Mátyás templomban.

Vissza az Art’húrhoz: Utassy József (1941-2010) József Attila és Kossuth-díjas költő, megkeresett minket, ami igazán megtiszteltetés volt. Faludy Györggyel (1910-2006) pedig a Budai Várban találkoztam a Korona kávézóban, s imádta azt, amit csinálunk, lelkes volt, érdeklődő. A Régtől sejtettem ezt az Art’húr emblematikus verse lett. Határ Győző (1914-2006) barátságos volt, a Vörösmarty téren beszélgettünk a Könyvhéten. Turczi István elfoglalt. Szentmártoni, aki ma az Írószövetség elnöke tagja volt az Art’húrnak, még szerkesztőbizottsági ülésre is járt a Király utcai Könyvesházba, de amióta nagy ember lett sajnos megváltozott. Tarján Tamás irodalomtörténész „jellegzetes ifjonti ábrázatú színes olvasmánynak” titulálja a lapot, amit írása szerint egy szuszra olvasott el.

Büszkeség, hogy Cakó Ferenc Aranymedve-díjas animációs filmrendező publikált nálunk. Miltényi Tibor részt vett a fotórovat munkájában. Biegelbauer Pál természetgyógyász, pap, velünk volt. Mihálka György tanár- gyermekvers szerző írásait rendszeresen lehoztuk. Tarbay Ede, a zsámbéki Fősikolán oktató kollégám, a Vuk dramaturgja, költő is szerepelt lapunkban. Géczi János író könyvével a 25. magyar Filmszemlén találkoztam, amikor is készítettem talán a legérdekesebb riportomat a Woyzeck című film kapcsán. A filmben szereplő Eperjes Károly és a rendező Szász János megszólaltatása mellett, a főszereplő, Kovács Lajossal való beszélgetés volt különleges. Kovács Lajost ott zártam szívembe, ha nem is szorosan, de tartjuk a kapcsolatot.

Ha a színészeknél tartunk, akkor itt említem meg, hogy az Art’húr tagja volt Szabó Gyula, a későbbi Nemzet színésze (1930- 2014), Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színművész. De nekem elsősorban Buga Jakab, a Tenkes kapitányából, majd Frakk, Dr. Bubó és a Magyar népmesék, valamit Columbo hadnagy magyar hangja. Ő volt Józsi, a Robog az úthengerből. Tagja volt Szabados Zsuzsa színművész, Schneider Zoltán, a korábban az Új Színház, jelenleg a Radnóti Színház társulatának a tagja. Zoli története igazi élet szövet. A fentebb említett Pierrot klip forgatásán, Zsámbékon, az első sorban csápol egy lelkes rajongó, jó arc, kívülről tudja az összes szám szövegét, a kameráink sokat veszik. Egy gimnáziumi osztálytársam, Mika Betti látja a felvételt, s mondja, hogy ez az ő férjének az öccse, bizonyos Schneider Zoli, színi növendék.

Később Böjte Csaba is megtisztelt minket írásaival. Igazi különlegesség volt Karlheinz Stockhausen kortárs német zeneszerző írása és Kobayashi Ken-Ishiro karmesterrel közölt interjúnk. Dolhai Attilát a zsámbéki Főiskolán tanítottam, 1999-ben a Kifutó tehetségkutató versenyben a Karthago együttes Apáink útján című dalával különdíjas lett. A verseny közbeni interjújában meg is említette az Art’húrt, mire Csonka András riporter vissza is kérdezett, „mi az az Art’húr? – erre Attila elmondta röviden az Art’húr lényegét - főműsoridőben. Attila fellépett a Budapest Kongresszusi Központban tartott rendezvényünkön is, ahol a Jézus Krisztus Szupersztárban Jézusként énekelt. 5 lemeze jelent meg eddig, 2013-ban Jászai mari-díjat kapott.

Elekes Lászlónak könyvesboltja volt Zsámbékon, később a település felnőtt csapatnak edzője is volt, az Art’húr alakításában komoly szerepe volt. Balatoni Imre (a képen), egykori zsámbéki Főiskolás, ma a Héttorony Hangászok zenekar és a galgamácsai Művelődési Ház vezetője, az Art’húr szerkesztője volt, s főszereplője a Móka János drámatanár által színre vitt Art’húr Költői színháznak. Pethes Mária az agárdi Alkotóház vezetője, költőnő, Péli Tamás festő özvegye. Windisch József, szintén Zsámbékon végzett, sokáig aktív alakítója volt az Art’húrnak, ő hozta létre a Feszt színházi szervezetet, valamit évekig vezette a Fix rádióban az Art’húr Kerekasztal társalgót. Vele voltam a Gyurcsány-kormány elleni tüntetéseken, például 2006. október 23-án is. Főleg a szervezésben dolgoztunk együtt, de kiváló prózai írásait lehoztuk az Art’húr Irodalmi Kávéház oldalán is.

És aki mindvégig kitartott az Langstadler Csaba (Szentjánosi Csabaként publikál) barátom, költőtársam. Csabát egy zsámbéki tanítványom ajánlotta figyelmembe, Dusek Mariann. Csaba az Art'húr mellett, a Hitel, a Magyar Napló, a Parnasszus, a Spanyolnátha, a Kortárs, a Somogy, a Palócföld lapokban is publikált. Kivételes lírája, az Art’húr meghatározó színévé tette. Csabával való verslevélváltásunk - Péterfia Béla szerkesztő jóvoltából - a Szózat című lapban, állandó rovatként olvasható.

Az Art’húr Irodalmi Kávéház jelenleg 1800 taggal bír. Vámos Krisztina korábbi újság szerkesztővel, és Langstadler Csabával szerkesztjük (korábban Windisch Zsuzsanna volt a negyedik testőr), az egykor volt Art’húr újság romjain, s a facebook adta lehetőségek és korlátok között.

– 2015.03.01