Agyagfalvi Hegyi István: Úri koldusok rendje
Alapítva: Trianonban,
anno: 1920,
s oly jólétet szerzett nyomban,
el se hinné öreg Máltusz!
Nem csoda, ha megkedvelte
jólét-barát úri népünk,
legalább is, sorba-rendbe
az új rendbe mind belépünk!
Célja: leszoktatni minket
a túlhajtott fényűzésről,
nem lehet több, csak két inged
s egy kabátot hagy a hétből!
Bicsérdista-menüt rendel
a bölcsen szép rendi szabály:
répa, retek, cékla, zeller…
Nem elég, hogy ennyit zabálj?
Bor, pipa, csók, – mind ártalmas!
Jól tudták ez Trianonban,
s eltiltották, – hogy jól alhass! –
Az ám, de a párna hol van?
A szekrénnyel s a székekkel
kirándult a Zálogdombra…
Hopp, egy ciha! Jól megtömve
friss reménnyel, tán pótolja!
Egészséged érdekében
nem szabad a szobát fűtni!
A reumád virul szépen,
de guta nem fog megütni!
(Mert bár a bő magyar vérből
már azelőtt lecsapoltak,
Trianonban, – emberségből, –
még csak erre is gondoltak!…)
Rendbe jöttünk így legalább,
ugy-e, édes koldustársam?
A fütyülő rézangyalát!…
Csak egy csepp, hogy ki ne hágtam!