Tamás Lajos: Harcom a szavakkal
Sokszor birkózom a szavakkal,
S a legtöbb harcban vesztes lelkem,
Mert hajnal-szőtte vízióim:
Testté válni másokban, szebben, –
Oly ritka mámor.
A szó erős, vagy lelkem gyenge?
Én mindenem a szónak adtam,
A vágyódásom, küszködésem
Visszhangja ott zeng a szavakban,
Visszhangra ismét választ kérve.
Kétszer virágzik tarka énem.
Először megrázza az élet,
Hogy záporozva essen, essen
Fájáról szent virág: az ének,
S e virágban másodszor élek.
Versekben tart a bujdosásom,
Szavak szárnyán szívekhez űzve.
De megvetem pillangó-sorsom,
Hogy néhány szív díszként kitűzze,
Amit mélyen, igazán hittem.
Fullánkja, s méze van szavamnak,
S kiket könnyel, mézzel megkentem,
A szó mögött a tettet lássák:
Friss vér legyek petyhüdt erekben,
Mely kihajtja a métely lázát.