R. Berde Mária: Terem az ember

– A Kacsó Sándorok fajtájának –

Van egy furcsa parasztmondás:
Divatlan már, ókeletű:
Hogy terem az ember, akár
Juhászbundában a tetű,
Nincsen őse, családfája,
Első léptét nem ügyelték,
Nem jegyezték gügyögését,
Bölcsőjét is feltüzelték.

Nem, hogy rá nem számítottál,
De nem is számoltál véle.
Hiszen hírét nem hallottad,
Nem is tudtad: hahogy él-e.
Verset hozzá sohsem írtak,
Kinek se volt kiszemeltje,
Lovat, polcot alá nem tolt
Senki, pajzsra se emelte.

S egyszerre csak megpillantod
Fegyverzetben, talpig-állig,
S lám, keresztes hű vitéznek
A jó ügyben jól beválik.
Szóval, kenyérrel, babérral
Nem bíztatják, nem dicsérik,
De a csatát ő állja meg:
Első vérig – végső vérig.