Mindszenty József: Bécs Szent István király ünnepén

1974. augusztus 20.

Kedves Magyarjaim!

A hagyományos augusztus 20-án ünnepeljük Szent István királyunkat, az ezeréves történelemnek legnagyobb magyarját és a mi szent hitünk térítő apostolát.
Amikor ezt megállapítjuk, nem szabad felednünk azt, hogy az emigrációnak, a nagy kísértésnek az idején propaganda folyik, különösen az Újvilágba, Szent Istvánunknak az alakjával szemben. Hibáztatják azért, hogy a turáni és a szumír pogányságot elhagyta és a magyarok felvették éppen annak a Nyugatnak a kereszténységét, amely olyan nem szépen viselkedett az őt is védő keresztény magyarsággal szemben a tatár, a török időkben és a jelen harmadik keleti áramlattal, a bolsevizmussal szemben. – Szakított a régi dicsőséggel és most íme, lám itt vagyunk a mi megaláztatásunknak a mélypontján.
   Mi megállapítjuk ezzel szemben, hogy mi a kereszténységet nem Nyugat-rokonszenvből vettük fel, nem is a Nyugat kedvéért tettük ezt. Mi, amint Szent István és őseink is vallották velünk együtt: Hiszünk az egy Istenben, hiszünk a Mindenható, Teremtő Atyában, a megváltó Jézus Krisztusban, a második személyben, és hiszünk a Szentlélekben! Ez volt a mi nagy történelmi lépésünknek a rugója, de nem Nyugat maga volt az indító ok. Nem is a kereszténység az oka a mi mélypontunknak, hanem a kereszténység megfogyatkozása Nyugaton és nálunk.
   Ne akarjanak az új pogánykodók bölcsebbek lenni Szent István és Szent László királyunknál. Ne akarjanak okosabbak lenni, mint a mi – Inchofer szerint – 55 szentünk, akik nemzetünk számára példák és a világ számára is útmutatók. Ne akarjanak bölcsebbek lenni, mint a magyar múltban Hunyadi János, azután nagy királyaink, a szenteken túl, III. Béla, IV. Béla, Nagy Lajos, Mátyás királyunk és aztán sorjában azok, akik a nemzeti életnek korábbi mélypontján, 1532-ben Kőszegen, 1552-ben Drégelynél, Egernél és Temesvárnál és a két Zrínyi Miklós: a szigetvári és csáktornyai Zrínyi Miklós, a téli hadjáratnak nagy vezére.
   Ne gondolják a magyarkodók, hogy ők valami eredeti tant hirdetnek. Amit ők hirdetnek, annak megvan már a múltja a magyar történelemben. Ott van a somogyi Koppány Szent István idejében, ott van utána 1046-ban Vata és ezeknek az áldozataik: Szent Gellért püspök, aki idegen földet hagyott el a mi kereszténységünkért és a fölizgult és fölizgatott pogány nép áldozattá tette Beszter és Bőd püspököket, Szolnok ispánt. Aztán jött a tatárjárás után a második előd-sorozatuk. A tatár jöttekor az ország befogadta a pogány és keresztény kunokat, hogy ők is segítsenek védekezni. Aztán itt benn az általános félelemben és rettegésben az irtózatos tatár horda becsapott az országba, miután már legázolta Orosz- és Lengyelországot, Szilézia felé jött és 4-5 helyen tört be az országba. Akkor a kunok is megzavarodtak, végül is a keresztényekből is részben visszaestek a pogányságba. Aztán elment a tatár, akkor őnáluk a teljes pogány élet és a pogány erkölcs jött vissza. Történelmi szerencsétlenségünkre belőlük akart egy király, Kun László, aki fegyelmezetlen volt és kun leányok, kun nők között töltötte idejét. Maguk a kun férfiak ölték meg őt ilyen életben. Ez a Kun László is zászlótartó az új, Szent István-ellenesek oldalán. Aztán jött tovább!
   Nem gondolják ezek az emberek, hogy hiszen az első kommunizmus, aztán a hitlerizmus, a nyilasság és második kommunizmus épp oly pogány istentelenség, mint amit ők ma akarnak hirdetni és visszahozni?
   Mi azonban hálát adunk a mai szentmisében Istennek ama jóságáért, hogy Szent Istvánt adta nekünk. Őáltala pedig kapjuk az áldott Boldogasszonyt, Pátrónánkat, akihez válságos időkben mindig fölemelhettük imádságunkat. És ahogy Szent Bernát mondja róla: „Sohasem lehetett hallani, hogy bárki Hozzád folyamodott és meghallgatás nélkül maradt volna”!
   Igaz, hogy mi rákerültünk egy szenvedéses útra, kevés az a nemzet, melynek ilyen keresztútja akadt, mint a magyarnak. De tudjuk azt is, hogy nemcsak a mienk volt keserves, de lám a mi pogány rokonaink, akik hatalmasabbak voltak, kiterjedtebbek voltak mint mi, elvesztek előttünk ugyanezen a földön. Attila a hunokkal és az avarokkal is csak 200 esztendő körül élték világukat itt. – A magyarságnak a nagyobb fele visszamaradt keleten és csak a kisebbik része jött ide és azok pogányságban elvesztek, a mongolok, tatárok által, hősies ellenállásban, de odalettek, amikor Magyarország egymaga megmaradt a tatárvész ellenére. Kétmillió magyarból odalett 1,1 millió, de mi mégis élünk!
   Hálát adunk azért is, hogy tudunk a nem hibátlan Nyugat oldalán is találni olyasmit, amiért mi hálával tartozunk! Mi különbséget teszünk a világ hatalmai között és a világnak a népei között.
   A török időkben Buda felszabadítására népek jöttek. Mi magyarok magunk nehezebben tudtuk volna visszaszerezni Budát, hiszen az 5,5 millió lakosból, illetőleg annak 80%-os magyarságából a török idők végén megmaradt a tiszta magyar népességből 1 160 000 magyar. Az első időkben sem volt elég ehhez az átjáróházhoz, a Duna-medencéhez a magyarság.
   Aztán itt volt az első világháború után – szégyenletes, amit tettek velünk a hatalmak –, de nem szabad felfelejtenünk azokat a magyar gyermekvonatokat, amelyek mentek évről-évre a Benelux-államokba, Belgiumba, Hollandiába és nagyon sok életet megmentettek. Aztán jött a második világháború. Amit a német katolikus Egyház tett, azt lehetetlen megindultság nélkül elbeszélni. Frings bíboros neve jelenti azt, ami történt. Strich, Spellman, Heenan, stb. bíborosok.
   Nyugathoz tartoztak a pápák is: II. Szilveszter pápa is, aki a más nemzetnek kiszemelt szent koronát küldte el Szent Istvánnak Asztriktól. Annyira megindította a jelenés, hogy azt mondotta: „Én csak apostoli vagyok, de a ti királyotok valóságos apostol”. IX. Szent Leo 1052-ben német eredete ellenére is a Pozsonyt 2 hónapja ostromló III. Henrik császárt visszatérítette. Aztán a tatár után szegény IV. Béla királyunk kész volt elismerni Németországgal szemben hűbéri viszonyát, ha megsegíti a tatárok ellen. Nem segítette meg és ragaszkodott a hűbériséghez. II. Frigyes császár követelte a hűbériség megtartását IV. Bélától – és ahogy Pauler magyar történész megírja –, ha akkor nem lett volna IV. Ince pápa, aki keményen lépett fel II. Frigyes császárral szemben és így szerezte meg Magyarországnak a függetlenséget, amit a legyöngült ország nem tudott volna megszerezni. Ezeket nem lehet elfelejteni, ez mind Nyugatról történt. – III. Kallixtus pápa 1456-ban, Kapisztrán János Hunyadi János oldalán.
   Aztán 12 pápa sorjában Magyarországot Nyugat védőpajzsának deklarálta. Aztán XI. Boldog Ince Magyarország felszabadítója. Ha ő és Széchényi György prímás nincs, Magyarországot pénz híján nem lehetett volna fölszabadítani.
   Az utolsó keleti veszedelemmel szemben ott volt XII. Pius pápa, aki úgy szerette a magyar nemzetet!
   Tehát így néz ki az igazság. A történelem az élet mestere. Akik a történelmi igazságot nézik, azok nem tévednek, de akik elhanyagolják, azok a tévedésnek az áldozatai.
Esztergomba költözött Babits Mihály. Hányatott életű volt, de kiharcolta magának Isten kegyelmével a hitet és mint hívő halt meg. Részben azért is ment Esztergomba, hogy a magyar történelmet ott kapja és abban éljen. Ő írja az egyik költeményében: „Hol vagy István király, erős vessződ kellene ma is ennek a nemzetnek!” Nemcsak a vesszője, de a példája is. Ebben van a nemzetnek az élete. Amen.

/Bécs, Pázmáneum/

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf