P. Pál Ödön: Otthon

Az utcánk két szélén vén hársak állanak,
Hónuk alá fogják a kicsiny házakat –
Vállukról, fejükről izzó napsütésben
Zsongító illatuk a lelkemre szakad
Síró nevetéssel.

Messze az út végén két karját kitárva
Állott a Mi Urunk szelíd keresztfája –
Lelkem kapuján át ünneplő fehérben
Feléje libegett száz tiszta vágy szárnya
Titkok sejtelmével.

Úgy éreztem, rám vár… Százszor eltökéltem:
Elmegyek, megnézem ott a messzeségben…
El is szöktem százszor, de meg kellett állnom,
Alighogy két-három házzal odább értem,
Elcsuklott kis lábom.

S most harminc év múlva itt állok reszketve.
Itt a ház, mely előtt utána epedtem:
Akkor az ablaknál lábujjhegyre állva
Néztem a szobába,
Ma meghajtom fejem, hogy bele ne verjem
A korhadt ereszbe.

S nem juthatok hozzád Mi Urunk keresztje.

Messze az út végén két karját kitárva
Nem vár a Mi Urunk szelíd keresztfája –
Szent helyén az élet szekere fut nyögve
S a fák is lebújnak a szürke porködbe.

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf