Kiss Jenő: Zsoltár

Hozzád teszem le ügyemet,
perelj, Uram, a perlőimmal!
Intézd el, tégy, amit lehet,
Te tudod: ezt hogyan kell, mint kell.

A Törvényt én nem ismerem
s jogot veszít, jaj, a tudatlan –
Ó Ügyvédem, ó Istenem!
jogot tanultam s félbehagytam.

Itt állok most nap-nap után
kereszttüzében csalerőknek
s veszve, csak forgódom bután –
jöjj hát s ügyészeimet győzd meg!

Hogy lássák: annak savanyú
a szőlő, ki vele nem élhet,
azokat fogja a gyanú,
kik ágaskodván föl nem érnek.

Mutasd meg fürtös életem,
melyben borok ereje kékül,
hogy én legyek a védelem,
ki elveszek védelem nélkül.

A szavad egyensúlyba hoz,
nyelved a mérleg lengő nyelve –
igazt mutatni ne habozz
szavadat magosra emelve!

Ügyemet ím Hozzád teszem,
perelj, Uram, a perlőimmel!
s nyerd meg magadnak és nekem –
Ó igazak ügyvéde, Isten!