Gál Éva Emese: Fohász

Maradj örök értékünk, drága Isten.
Kétségeinkből támadj újra fel,
hevítsd lelkünk a megfeszített hitben,
mert jaj! a testnek egyre hűlni kell,

mert tenmagad sem válthatod fehérre,
ha hontalanná válik itt e szó,
fohászunk mindhiába tör az égre,
alatta fájdalmunk mindenható.

Jönnek, tűnnek korok és forradalmak,
ember kiált, elvérzik, avagy hallgat,
sorsa vétkes, míg bölcsője hamis;

Te mindenütt vagy, most sem lehetsz máshol,
hát mentsd e tájat, mentsd a pusztulástól,
hát ments meg vele, ments meg minket is!