Olosz Lajos: Utolsó hit

Nem voltak falak, festett Máriák,
térdeplő, meghajlott páriák.
Óriás fák boltívei alatt
szétszórva hevert ezer fényvirág
és ezeröles csend lélegzett halkan,
sosem voltam mégse
szenteltebb misébe,
oltár előtt mégis soha igazabban.
Lelkem elöntötte áhítatos béke
és fürödött folttalan szépségbe.
Nem emelt szót senki,
hogy torz gúzsba kösse
a sasszabad megfoghatatlanságot.
Száz oltárból egynek sem volt neve.
Az erdők Krisztusa nem feszült keresztre.
Ember nélküli, bujdosó hitek
szabad templomában
ezerfájdalmú áhítattal
öleltem meg az utolsó hitet.