Kiss Jenő: Ma még Péter vagyok

Megyek a csönd-morajú temetőn,
minthogyha lépnék sós hullámokon,
vízen, mit sózott százezernyi könny,
könny, amit ontott százezer rokon –
Megyek a csönd-morajú temetőn,
szél kapja el nyomom.

A habok közt elsüllyedt életek:
kis lélekvesztők és sirály hajók,
a mélyből még kinyúlnak meredek
tornyaikkal az árboc-oszlopok –
A habok közt elsüllyed életek:
jaj, átok, nóta, csók.

Csak zúgjatok, vizek! fedjétek el
egy tündér gyarmat drága kincseit!
A szívem tűzzel s mosollyal felel,
ma még bátran, lebegve lépek itt.
Csak zúgjatok, vizek, fedjétek el –
Ma még itt minden engemet segít!

Engem segít a dal s az ifjúság,
engem az álom és a szerelem,
miattam csapkod minden friss husáng
s szikráz a harmatgyöngy a levelen –
Engem segít a dal s az ifjúság –
Az Élet még velem!

Ma még Péter vagyok s velem az Úr.
Vezet a zúgó hullámok fölött –
nem hagy merülni gyámoltalanul,
reám építi művét: a Jövőt!
„Ma még Péter vagyok s velem az Úr!”
– a szívem minden lepkét így köszönt.