Zsabka Kálmán: Sorsunk

Én édes, drága, bús hazám, imádott nemzetem,
Olyan szegény vagy, mint a fa ősszel az útfelen.
   És rongyos, tépett, meggyötört,
   Vihartól, vésztől összetört.
Jaj! koldus vagy a koldusabb bitangok küszöbén
És tengődsz alamizsnákon, sírva, akárcsak én.

De nemcsak szegény, árva is, ezerszer árva vagy!
Óh hazám! többé magzatod megnőni sose hagyd,
   Mert lásd, most minden rossz kölyök
   Rongyod cibálva kiröhög,
A nálad nagyobb nyomorék is sárral megdobál
És védőd – senki sincs, csak én… de rám is hull a sár.

Egyforma sors jutott nekünk, egy bánat tüze mar:
   Hogy gyáván világcsúffá tett hitvány kéz, szolga kar
   És nem hagyott mást minekünk:
Vándorbotot szorít kezünk;
Az is azonban oly silány, ha majd kell egy gödör,
Megásni véle nem lehet, mert rothadt s összetör.

szozattv


szozat a tiszta hang
  2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 Családom bhi 2023október 31 Históriás szabadegyetem 2023 06 02 2023. 02. 25. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK03istenszülőMeghívó két oldalonszekelyfold-november Szaszregen-december2022 pusztaszabolcs-1Meghivo Orosz Ors Szoborsors aink c könyv bemutatójára Gyóni_kötet Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf