Ölvedi László: Az Isten felé

»Mint a szép híves patakra a szarvas kívánkozik, lelkem úgy óhajt ó Uram…«
                                    42. zsoltár

Kereslek zúzott emberszívekben,
halk illatában álmodó virágnak.
Ma még vakság veri két szemem,
de hiszem, hogy egyszer megtalállak.

Magamba szívom szent igéidet
az Írás égő, lendülő szavában;
hűs forrásodra áhítozom
eltikkadva, halálra váltan.

Testem sokszor bálványok rabja lesz,
döbbentő, lázas, új csodákon ámul.
Sűrű vérem gátakat szakít –
s megtagadlak százszor pogányul.

Máskor zokogva visszatorpanok,
igába tör tiltó karod hatalma.
A mélységből Hozzád kiáltok
alázott szívvel, elhagyatva.

Pokol és menny között az utakat
így járom szörnyű, kínos éjszakákon.
Vakság rejti arcod előttem –
s hiszem, hogy egyszer mégis megtalálom.

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf