Alföldi Géza: Szabadság?
Szabadság? Ködös szólam! Mi már itt
Raboknak születünk, ez az igazság,
S börtön az élet: mindhalálig!
Börtön már az anyánk méhe,
Börtön a pólya kötözése,
Börtön az óvodák játékrendje,
Az iskoláink végtelenje,
A katonazubbony keki színe,
A szerelem vak bilincse.
A kötelesség börtön-rács csak,
Törj ki belőle, rögtön rád csap.
Börtön az ifjúságunk láza,
Az öregség megfontoltsága.
A lázadásunk, az is börtön,
Álom, hogy lelked kitörjön.
Börtön a hír, dicsőség, mámor.
Rács fonódik a boldogságból.
Szögesdrót a hulló könnyed,
A hegyek és a ködös völgyek.
Börtön az út a rétek felett,
Börtöntől börtönökhöz vezet.
Kínzókamra a röpke álom,
Elvakít, hogy jobban fájjon
Egy helyben tapogni, állni,
A halálra remegve várni,
Börtön a bölcső, az a sír,
A halál is börtön, az sem ír!
Börtön a jog, a szép, a jóság,
A futó percek, a múló órák,
Aki mást mond, mind csak ámít:
Rabok vagyunk mindhalálig!