Mécs László: Veni Sancte Spiritus

Ihlet nélkül a kis ember
s a nagy nemezt el nem éri
célját, mit az Isten rendel.
A görög nép, míg nagy Ihlet,
Szépség-eszmény ment előtte --
világhírű, hősi, víg lett.

A zsidó nép, míg tűzoszlop
vezette – nőtt óriásit,
Istenember-Messiásig.
Most, hogy hite szertefoszlott,
nem lendíti hősi Ihlet --
sorsa fertős, lapos sík lett.

A gall nemezt előtt nyargal
a Szent Jeanne D’Arc kivont karddal --
Ő a Gloire, Ő az Ihlet,
Testvériség és Szabadság,
s ha más után ment – a nagyság
álarcában fertőn sínylett.

Míg nomád nép voltunk, illett
hozzánk a szép Rege-Ihlet --
Csodaszarvas vezetése
jó volt akkor honszerzésre.
-- Ma más Ihlet kell a szellem
dzsungele sok réme ellen!

Ki letér az égi Úrtól
néki rendelt Titán-Útról --
léphet nagyot, ezerévet,
mégis mocsár-sorsba téved.
Így járt szegény magyar népünk --
minden percben bajba lépünk.

Azért jöjj, Szentlélek kérünk,
zenésítsd meg lusta vérünk --
ne poshadjunk jóra veszteg
mocsárként, mint nagy Cél tévesztett,
Titán-Útról lápra lépett,
semmibe tűnt régi népek.

Mint tavasz a téli lombban,
mágnesség a csillaghonban,
mint patakban zengő sodra --
úgy élj bennünk szebbre, jobbra
ihlet szent Mámorképpen,
s villanyozd hős néppé népem!