Kató A. János: Ima

Nem sokért, én uram,
csak ép a kenyérért
imádkozom hozzád.
A mindennapiért,
amit megígértél,
– hogy kettőnknek jusson…

Több se kéne semmi.
Elég nekem ennyi.
Tán neki se kéne
több a két karomnál,
meg az igaz lelkem,
meg kenyér, meg oltár,

békesség és áldás,
csendesség és hála,
hiszen olyan, mint én.
Szent lenne az ének
jókedvű a nóta,
csak mi énekelnénk,

távol a világtól,
közelebb tehozzád,
jóemberek módján…
aztán a harmadik,
vékony, kicsi hangján
bele-beleszólna.