Tollas Tibor: Tavaszi üzenet

Válasz Lezsák Sándor: Mint a madarak c. versére

Ha végtelennek tűnik is a tél,
s mint kötél, a félelem fojtogat,
szívd magadba a tavaszt és ne félj!
Fagy bölcsőjéből is felkél a Nap.

Ha kút mélyébe taszít is a gond,
s rideg betonként gyűrűz a magány,
– ha nincs kinek, – versed az éjbe mondd,
gyertyafény lesz majd társak asztalán.

Magad maradtál? Nem vagy egyedül,
míg mások terhét, jaját hordozod.
Gyújts tüzet, ha kell, reménytelenül
s hazává tágul szűkös otthonod.

Nyomodban ködsubájú balladák,
meg nem írt sorok konok serege,
a megtagadott múlton ballag át
s várja: szavakban megszülethet-e?

Csak el ne költözz, mint a madarak,
ha fogcsikorgató is a jelen.
Mit ér a szó idegen ég alatt, –
szabad lehet tán, de fészektelen.

Otthon „zsibongó homlokod” mögött
megváltó újszülött a gondolta.
Holnap zászló, versekbe öltözött,
alvókat ébreszt s ha kell, holtakat.

Fényesednek már odakünn a fák,
széttörik ezüst bilincseiket
a megáradt vizek, s Március kiált
madárszavakkal tavaszt és hitet.

Csak tudj naponta újrakezdeni,
visszatükrözni hitet, sugarat.
Az éj virrasztó csillaggal teli…
És tudd, holnap felkél megint a Nap!

                         Kempfenhauseni klinika, 1987.