Tamás Lajos: Jóságom sátora

Jóságom tágas sátorában
Űzöttjei a kínzó gondnak
Gyűlnek a tűzhely melegére
S míg lelkük falán öröm dobolgat,
Tanítom hívő gyermekségre.

Jóságom tágas sátorában
Dacos ifjak s gubbasztó vének
Krisztus-hitem vigaszát isszák
Itt híre sincs az öntő télnek,
Mert az öröklött bűntől tiszták.

Ez ősi bűn a bánat-átok,
Mely gyűlölséget vet s arat.
Ó jóságnak égi sátra,
Meg ne görnyedj a súly alatt
Mit rád nyilaz a rosszak vádja.

Tereld őket is hajlékodba,
Hisz a jóság a szent kenyér,
Miért a vert szív eleped.
Öklöt mutat a sok tenyér,
Ha nem kap jóság-kenyeret.

Jóságom tágas sátorában
Maradjak hitvány, póri szolga
De arcotok örömtől égjen,
Hogy ajándékaim kiosztva
Boldog legyek a szegénységben.