Lukács György[alias Georg Löwinger] filozófus, a rombolás apostola

    Joggal kérdezheti az olvasó: mit keres Bajcsy-Zsilinszky újságjában a kommunista és neoliberális attitűdöket egyszerre felvillantó Lukács György. Ennek az oka azonban igen egyszerű, manapság 2015-16 táján – még mindig – az ATV permanens megmondóemberi szerepkörben tartja azt a Heller Ágnest, [1929)] aki egyrészről Lukács kedvenc tanítványa, másrészt Lukács asszisztensének, Fehér Ferenc szélsőbaloldali filozófusnak volt a felesége. Így nem csoda, hogy Heller tettei, véleménye világunkról nem más, mint hű másolata tanítómesteréjé, aki üldözési hajlamának gyökereit [Albebaran Zoltán szerint, Pannon Front, 1997. december] egyfajta kifordított, parodisztikus szellemiséggel átitatott vallási [vallásalatti] devócióban rejlenek. Lukács egyik fiatalkori írásában találtható egy olyan mondata, amely mintegy programszerű kijelentésként, a majdani inkvizítor gyilkos aszkézisét jelzi: „A lélek megváltásához – írja Lukács – éppen a lélek feláldozására van szükség: egy misztikus etikából kiindulva, vad Realpolitikerré kell válni, és nem egy mesterséges kényszert, hanem a »Ne ölj« abszolút parancsát kell megszegni”

    -cspb-

 

21492 lukacs gyorgyClaudio Mutti: Lukács evangéliuma

    Lukács György, alias Georg Löwinger (1885-1971), életének két, rövid ideig tartó időszakában töltött be felelős pozíciót magyar kormányban. Első ízben 1919-ben, a Kun Béla féle Tanácsköztársaság idején nemcsak politikai biztos volt az ötödik Vörös Hadosztálynál, hanem közoktatásügyi népbiztos is. Majd 1956-ban, a Petőfi Kör és a Kommunista Párt Központi Bizottságának tagjaként oktatásügyi miniszter lett a Nagy Imre által vezetett kormányban.

    Mégis, a magyar kulturális életre ható leghatározottabb és legfertőzőbb beavatkozása Löwinger-Lukácsnak 1945 és 1946 között történt, miután visszatárt Magyarországra; tagja lett a Tudományos Akadémiának, és kinevezték a filozófia és esztétika professzorának a budapesti Egyetemen. Így lett Löwinger József bankár ivadéka „a lelkek igaz vezetője, egy viszonylag liberális szellemi diktátor, akinek szava törvény volt. (…) Élő példája volt a rezsim toleranciájának, amelyet a legcsiszoltabb elmék irányában tanúsított” /1/. Ezekkel a szavakkal jellemzi egy másik híres, Magyarországon született „tévelygő zsidó” /2/ (előbb marxista, majd katolikus, és végül természetesen liberális): Fischel Ferenc, alias François Fejtő, aki Raymond Aron-nal létrehozta az Értelmiségiek a Szabad Európáért Bizottságot. Fischel-Fejtő szabadságról alkotott koncepcióját Lukács munkásságával kapcsolatos írásaiból vezethetjük le. Szerinte Lukács „a Kommunista Pártot a kulturális tevékenységek védelmezőjévé, egy központtá akarta tenni, amelyben megvalósíthatók a nagy reformok: az oktatás demokratizálása és modernizálása, a kulturális alapok szélesítése, a szellem emancipációja. Elérkezett a pluralizmus és a »dialógus« ideje” /3/.

    Figyelmen kívül kell hagynunk egy ennyire megható védőbeszédet, ha arra gondolunk, hogy a pluralista Lukács A fasiszta, szovjetellenes, antidemokratikus sajtótermékek jegyzéke szerkesztésével megbízott komisszió hírhedt tanácsadója volt; „az eltévelyedett könyvek indexét” három füzetben, 160 oldalon többször is kiadta 1945 és 1946 között a miniszterelnökség sajtóosztálya. Akkoriban egy középpárt-többségű koalíció volt kormányon, amelynek egy, a Kisgazda Párthoz csatlakozott egyházi ember volt az elnöke. A katalógus – ugyanabból az inkvizítori mentalitásból származott, mint néhány évvel később Lukács rossz hírű könyve, Die Zerstörung der Vernunft – elsősorban egy gyakorlati funkcióval rendelkezett: a lefoglalásra és megsemmisítésre ítélt írások vádeszköze volt a rendőri hatóság kezében; mindezt az esküszegő Dálnoki Miklós Béla tábornok 1945. április 28-án nyilvánosságra hozott 530-as rendelete alapján. A jegyzékben ábécé sorrendben, az elmúlt húsz évben nyomtatott könyvek, folyóiratok, füzetek, zenei kották, röplapok és propaganda nyomtatványok szerepelnek. A magyar nyelvű kiadások mellett, a két világháború között Magyarországon bizonyos olvasottságnak örvendő német, olasz, francia etc. nyelven megjelent kiadványok is vannak. Az indexre helyezett könyvek között szerepel természetesen a Sion bölcseinek jegyzőkönyve is, a zsidókérdéssel kapcsolatos teljes anyag, Hitler, Mussolini, Goebbels, Rosenberg írásai és beszédei, és Szálasi Ferenc könyvei és beszédei, aki a Nyilaskeresztes Mozgalom vezére, s a háború utolsó szakaszában Magyarország Nemzetvezetője volt. Ugyanitt találjuk az ismert magyar írók közül Erdélyi Józsefet, a „népies” költőt, akit már Horthy idején is elítéltek; vagy Tormay Cecile-t, akit Gabriele D’Annunzio fordított olaszra. A nem magyar írók közül a következő neveket olvashatjuk: Bergyajev, Céline, Chesterton, Gide, Keyserling, Malynski, Maurras, Moeller van den Bruck, Ossendowski, Carl Schmitt, Werner Sombart, Othmar Spann, Julius Evola, Giovanni Gentile, Giovanni Papini.

    Azon kevés román szerzők közül, akik bizonyos nyilvánosságnak örvendtek a két világháború között Magyarországon, csak egy szerepel a jegyzékben: Panait Istrati, Auf falscher Bahn. 16 Monate in Russland című, Szovjetunióban tett utazása után francia nyelven írt három naplójának németül kiadott első kötete.

    Lukács György a „kultúra alapjainak kibővítése” érdekében előírta a rossz hírű „B-lista” összeállítását, melyben a hallgatásra és a társadalmi szempontból halálra ítélt értelmiség szerepelt. Halálának harminc éves évfordulója alkalmából említjük meg Hamvas Bélát (1897-1968), aki az említett tiltólista egyik áldozata volt. Weöres Sándor költő, akit Magyarország Rimbaud-jának is nevezhetnénk, mesterét látta benne; Szathmári Botond pedig a platóni tradíció egyik örökösének nevezte. Hamvas Bélát, aki Magyarországon először tette ismertté René Guénon és Julius Evola nevét, tulajdonképpen az integrális tradíció mestereinek szellemi rokonaként tartják számon; főműve, a Scientia Sacra de Moderne, vagy a Rivolta contro il mondo moderno-hoz hasonlíthatnánk. Termékeny és sokoldalú íróként, a második világháború után, Hamvas Béla tevékenyen vett részt a kulturális életben, világirodalmi florilegiuma, az Anthologia Humana nemrég a harmadik kiadását érte meg. Majd Az egyetemi nyomda füzetei néven zsebkönyv-sorozatot publikált, ahol a görög filozófusok írásai mellett, Magyarországon mind-addig gyakorlatilag ismeretlen szerzők is olvashatók voltak, mint például Heidegger vagy Heisenberg. Lukács betiltotta ezt a sorozatot, a kinyomtatott példányokat bezúzták, az ólombetűket beolvasztották. Hasonlóan járt el egy, még ki sem nyomtatott Heidegger könyvvel kapcsolatban, mondván, hogy Heidegger „a sötét, fasiszta egzisztencializmus vezéregyénisége”. Hamvas Béla – miután Lukács hazug módon „a magyar neomiszticizmus legzavarosabb képviselőjé”-nek nevezte – elveszítette tisztviselői állását a fővárosi könyvtárban, és mindennapi betevőjét kénytelen volt segédmunkásként vidéken, majd raktárosként megszerezni az Erőműberuházó Vállalatnál. Mindez nem lehetett döntő fontosságú egy olyan ember számára, aki azt szokta mondani: „mindenütt tengely van”, és aki rosszabb híreket is így fogadott: „de Ég azért ott is van”.

    [Orgini (USA), nr. 13-14/1998]

    Fordította: Frölich-Botond Zoltán

    /1/ F. Fejtő, Ungheria 1945-1957, Torino 1957. pp. 122-123.

    /2/ A milánói Il Giornale újság éppen Fejtő Ebreo errante címmel közölt (1997. június 26.) egy hosszú interjút François Fejtővel, aki egyébként ennek az újságnak a munkatársa.

    /3/ F. Fejtő, op. cit., pp. 30-31.

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf