Batiz Dénes: Magyar hajnal felé
A sajkában ül hat markos gyerek,
Cserkészfiúk, jövőbe-törők,
Acélizmukban pattog az erő,
Lendítve feszítik az evezőt.
A szürke pitymallat az égre terjed
Tüzes szemük a távol ködbe néz,
Lelkük szent áhítatban olvad össze;
Erős szívük a küzdelemre kész.
Csobban a víz… és meghasad a keble
A szürke égnek. Néma nagy sebébül
Bíborban ömlik most a vízözön,
S minden, de minden szent csodája szépül.
Dicsfényben égve ragyog mindnek arca,
És mindnek szíve megdobban belé…
S a cserkész-sajka bíbor fényben úszva
Halad a nagy magyar hajnal felé!