Sértő Kálmán: Rabság
Szeretném elmenni
Valahová élni,
Harc után heverni,
Gyógyítón henyélni.
Gazdaggal cserélni,
Sírtól jobban félni,
Kisebb gondot vinni,
Őszülést megérni.
Megremeg a lábam,
Lecsapott a vállam,
Cserepes az ajkam,
Idő múlik nálam.
Nem magam csináltam,
Parasztszóra vártam,
Jobb sorsért ugattam,
A rogyásig álltam.
Rab vagyok, az lettem,
Mert mindig szerettem,
Sokat keseregtem,
Bánatot szereztem.
Jókedvet kerestem,
Mindent elvesztettem,
Rózsabokrot leltem,
Az nyíl’ majd felettem…
1940 körül. Sértő Kálmán versei, 1943