Pakocs Károly: Krisztus forradalmárai

Nézzetek Róma felé: Messze-világló fáklya-keresztek.
Lángoló fők, lángoló szemek, lángoló kezek.
Ha kérdezitek: megmondom, kik ezek.
Krisztus a mennyi szőlőtő és ők a gerezdek.

Már megértek. Krisztus tüze bíborolta őket
bornak. Most a szenvedés sajtol belőlük tűz-italt,
hogy a várásban-szomorultak daloljanak újraégi dalt
a földnek s lángba-borítsanak fekete árnymezőket.

A bor s a tűz bíbor-forradalma szeretetben szentelt életük.
Nem feketén ásító üres szavak: nem néma holt-betűk
a tanítás, mit a keresztről tűz-ajakkal lekiáltanak
a világba, hanem tanúság vér-pecsét alatt.

Ők lázadók. Emberek között válaszfalat összerombolók,
patríciust plebejus mellé térdepeltetők.
Rabszolgát porból emberi trónra emeltek ők
s fűtöttek kevély cézár-kebelben nemes szív-kohót.

Ők törtek le hajdan puha cézári hüvelykujjakat,
hogy jelükre gladiátor-fejek porba ne hulljanak
véresen, hanem emeljen szolgafőket is magasztos öntudat,
mit mennyre-váró ember-agyaknak a halhatatlan lélek ad.

Ők törtek le emberszívekről rozsdálló zárakat,
hogy Isten-örömre magasra szálljanak a lelkek,
s a boldogságnak, miről valaha álmodni se mertek:
ajtót nyissanak, s betérjen szívükbe Isten-fényáradat.

Ők emeltek test-járom alatt vonagló lelkeket
fel a földről. Lélek-erőknek bűn-bilincs felett
ők adtak hatalmat s fogtak igába szenvedélyeket.
Halál-hanton ők szültek új világot s balga réveteg
emberszemeknek ők mutattak irányt, hajnalló éj-eget.

Nem marcona véreskezű hadfiak, sem dühöngő fúriák,
nem idegen jevakra éhes, életre-törő rabló-lovagok
serege ők: kiknek jövetére borzadásra sápadott
a védtelen s jajveszékelve menekült pusztába a világ:

szelíd-szemű, törékeny gyermekek; asszony (kibe retteg
a szív); kínbilincsben sápadó férfi-had
ők, kik az Úrért milliónyi jövő örök-üdve miatt
életet adtak, de életet embertől sose’ vettek.

Krisztus-módra tulajdon szívükből gyöngyöző tiszta vérrel
mostak alá börtön-falakat, itattak Istenre-szomjaslelkeket
s a halódásban is ragyogó kétszemük izzása verte meg
a sötétet. Tekintetüktől pusztába menekült az éjjel.

Isten lázadói! Őseim! Büszke reátok késő unokátok,
hogy önvéretekben szültetek újra bűn-fertőben
tespedő világot.
Büszke vagyok, hogy szívetekből sarjad ma is újra
a liliom s a pálma,
mintha ez a korhadó világ is földet megújító
véretekre várna…

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf