Pakocs Károly: Királyi nász

pakocshozBelülről szólt az üzenet,
hogy tépjem ki a szívemet
a vágyhínárból s partra hozzam;
s várjak hosszan,
mígnem jön a nagy Király.

A vér-vizek vad partinál
messzenézőn szótlan álltam,
vágytól majd-halálra váltan
vártam. Nem jött senki sem.
Szívemre szállt a félelem.
Zord borzadás kerülgetett:
Óh innen üdvre hol vezet
az út? Ki fogja ingoványos
láz-mocsárból mély vizekre
sziklahegyek kék-tavához
elvezetni csolnakom’?

S ím! Messze tónak kék színen
aranyba-játszó égi fény-
ruhában végre nesztelen’
az Isten-Férfi megjelen.
Közelít a tiszta tó
színén. Örömre bíztató
mosollyal ajkán. Tűz-szemekkel.
Ötsugáros láng borítja
fény-mezőbe termetét.
Száll a láng szerteszét.

És szemével félelemből
szeretetre simogatja
sápadóra-vált szívem’.
(Isten annak gondolatja,
vágyait ki elsiratja
s eltemeti sebtiben.)

Láng-szemével rámtekint.
Szívemben szikra gyúl megint.
Ragyognak égi csillagok.

Hát rab vagyok:
a Férfi rabja. Fátyolát
hogy ráteríti homlokomra
s két kezem’ kezébe vonja:
hull a tűzbe haldokolva
földi érzés, földi vágy.

Szól a Férfi: Én vagyok,
kit Isten-érző angyalok
háromszor szentnek zengenek
És olajjal mécsesében
várja titkon-érkezésem’
nászra-váró szűz-sereg,
ha tengerén az éjszakának
(míg az árnyak lopva járnak)
átkelek.

Ím’ a fátyol.
Lezárom véle két-szemed’.
Jaj szemednek, ha a távol
messzeségbe ténfereg.
Ím’ a jel.
Most homlokodra csókolom a kék-eget.
Jaj a főnek, mely – ha jőnek
vágyai a vér-erőnek –
földieknek istenadjont integet.

Ím’ a gyűrű.
Szív-kohóból tiszta művű.
Ékeit hűn összetartja
fájdalom-fém-foglalat.
E pillanattól, Krisztus-asszony,
nincs öröm, mi lent-marasszon:
égi vágyak foglya vagy.

Ég a Krisztus arculatja,
szent-szerelmét visszaadja
tűz-szívem.
Ki a földi vágyak rabja,
s Krisztusát magára hagyja:
lelke annak nem pihen.

Zokogj világ, ma nincs szívem
neked. Gyönyörrel megpihen
már keblemen a liliom.
Ha rázza kelyhét miliom
vihar: nem győzi fergeteg,
mert tűz-szívemnek aggaták
cecíliák őrangyalát
adta támaszul
az Úr.

Bár száz-szem ostroma csalja
vigadásra szívem’: se’ jobbra, se’ balra.
Csak az égre, csak az égre!
Kinek az Istenfia nyújtja kezét le:
hogy gondolna ma pórfi-legényre!

Pásztor fuvolája ne sírja szívembe
dalát. Mennyei karral versenyre ki kelne?
Az embert magamban a tűzbe temettem:
Én a Tűz-Király asszonya lettem!

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf