Jókai Mór: Ne csüggedj

Szegény magyar, ha azt vártad,
Hogy a sok jó barátod
Majd kisegít a hínárból:
Ugyan szép hasznát látod!

Egyiknek nincs apró pénze,
Majd akkor jöjj, ha váltat,
Ha addig élsz, jelentsd magad,
Ha a krízist kiálltad.

A másiknak magának is
Annyi mostan a dolga,
Eszébe sincs csárdást járni,
Elég neki – a polka.

A harmadik még új gazda,
Most veti a kölesit.
Mindössze is annyit tehet:
Nálad jégkár mentesít.

Negyedik mond: avult, ócska
Jogod mit is keresed?
Mindegy már az írott malaszt,
Akár több, vagy kevesebb.

Az ötödik jó barátod,
Ki hozzád legközelébb,
Azt ígéri, hogy feltámaszt;
Hanem, hogy halj meg elébb.

De te azért ne hagyd magad,
Akárki hogy fenyeget.
Nem esik ki olyan könnyen
Még a világ feneke.

Maradt még ki segít rajtad,
Ki soha meg nem tagad:
Két igaz hű pártfogód –
… A jó Isten – s jó magad.