Komjáthy Aladár: Szegénység sziklája

Könnyű a gazdag oldalon,
de nehéz a szegénynek,
szegénysoron tündöklenek
az igazi legények.

Könnyű öröm a tisztesség,
ha nem gyötör az éhség,
ha nem borít el, mint a láp,
a csikorgó szegénység.

Szegénynek több az egy gyerek,
mint kilenc a gazdagnak;
pénzből mindég csak keveset,
gyerekből sokat kaptak.

És mégis ők a gazdagok,
a nyomorult szegények,
rájuk néz, bennük nyiladoz
az örök, igaz élet.

Mi lenne sápadt, úri nép,
ha csak magadra volnál?
Hamar a porba omlana
a kastély és az oltár.

Ezer éven át a kis faluk
sötétjéből parasztok
felkeltetek; asszony, gyerek
otthon sose marasztott.

Ha kellett, halni mentetek,
szenvedtetek galádul,
nem rettentetek meg soha
a vitézi haláltul.

Kikémleltetek bajszotok
mögül a gaz világra,
tudtátok, az győz, aki a
komisz vihart kiállja.

Élet, halál, nyugalmatok
közönyét nem zavarta,
ezért élsz ma is nemzetem,
te drága, magyar fajta.