Kövér Erzsébet: Kis versek Istenhez

CSIPKEBOKOR

Ne úgy, mint Mózes Egyiptomnak földjén!
Ne lángbokorban!
Gyönge volnék ilyen találkozásra.
Uram, én téged másra kérlek, másra.
Szemet adj nékem, tiszta két szemet,
Hogy lássalak és felismerjelek.
És sarut oldjak előtted a porban,
És áldjalak és átöleljelek
Virágzó csipkeborokban.

ATYÁM

Tudom, hogy messzi vagy
S mégis mindig közel.
Tudom, te megsegítsz,
Hogy hozzád jussak el.
Tudom, hogy porszemek
Előtted a nagyok,
És mégis, senki – én,
A gyermeked vagyok.
Te nagy, Te szent, Nevezhetetlen Egy,
Akit Atyámnak mondhatok.

LABDAJÁTÉK

Én kisgyerek vagyok. Véled is játszom.
Piros játékos labda-szívemet
Hajítgatom neked.
De sokszor félek, sokszor búsulok:
Olyan magasra dobni nem tudok,
Lásd, hogy elérjelek.
Ám jó vagy te: csak biztatgatsz és nevetsz,
Hogy újra-újra dobjam, integetsz.
S ha mégse száll elég magasra labdám,
Lenyújtod jóságos karod
És megkapod.